enru
Választási tankönyv
2006-12-13 13:49:12
III. A választási rendszerek sokszínűsége
A választási rendszereknek számos típusa alakult ki napjainkra, melyek meghatározzák, milyen szabályok szerint kerül lebonyolításra a választási folyamat az országban. A világon ma ismert választási rendszerek közül tizenegyet mutatunk be ebben a fejezetben. Azt, hogy egy adott országban melyik választási rendszert alkalmazzák, mindig a konkrét társadalmi-politikai feltételek határozzák meg.
Fontos ismerni a saját országunk választási rendszerét azért is, mert a választási rendszer típusa
• jelentősen befolyásolja a választások eredményét (számos más tényezővel együtt, természetesen);
• sok tekintetben befolyásolhatja a politikai folyamatok alakulását;
• befolyásolhatja a nagyobb, illetve kisebb pártok megerősödését;
• erősítheti az egyéni jelöltek, illetve a pártok szerepét.

Amikor egy országban új választási rendszer, vagy bizonyos változtatások bevezetéséről döntenek, akkor a döntéshozóknak nagyon körültekintően kell eljárniuk, s ismerniük kell az egyes választási rendszerek alkalmazásának rövid és hosszú távú következményeit. Az adott politikai erőviszonyok befolyásolják, milyen választási rendszer kerül végül elfogadásra, hiszen a döntéshozók bíznak abban, hogy a választott rendszer előnyükre szolgál majd.

A választási rendszer típusát meghatározó elemek a következők:

- választási formula, mely meghatározza, hogy a leadott szavazatokból hogyan lesz mandátum;
- szavazati struktúra, mely meghatározza, hogy a választók kire szavaznak: pártra, vagy egyéni jelöltekre, illetve a választók hány szavazattal bírnak: egy szavazatuk van, vagy preferencia sorrendet állíthatnak-e fel;
- választókerületi struktúra , mely meghatározza, hogy az egyes választókerületekben hány képviselőt választanak.

A választási rendszerek típusai:

A választási rendszereket sokan, sokféleképpen tipizálják.
1. A választókerületi struktúra szempontjából lehetnek: 
- egymandátumos választókerületi rendszerek (az egymandátumos, vagy egyéni választókerületekben egy képviselő megválasztására van lehetőség). 
-többmandátumos választókerületi rendszerek (többmandátumos választókerületekben több képviselőt választanak).

2. A szavazati struktúra szempontjából lehetnek: 
- egyszavazatos; 
- két- vagy többszavazatos rendszerek.

3. A mandátumszerzés szempontjából a választási rendszer lehet: 
- többségi rendszer; 
- arányos rendszer; 
- vegyes választási rendszer 
- egyéb.

A továbbiakban a mandátumszerzés szempontjából történő csoportosítást vesszük alapul, s bemutatjuk a többségi, arányos, vegyes választási rendszereket

Történetileg először az egyéni jelöltek rivalizálására épülő többségi rendszerek jöttek létre. A XIX. sz. végétől a pártok mandátumokért való versengésén alapuló arányos választási rendszerek alakultak ki Európa legtöbb országában. A két alaptípust kombináló vegyes választási rendszerek a XX. század második felében keletkeztek, amelyeknek különböző formáit Európán kívül is, több kontinensen alkalmazzák.

***

Többségi rendszerek

Relatív többségi rendszer

A relatív többségi rendszer a legrégibb és legegyszerűbb választási rendszer. A relatív többségi formula alapján az a jelölt győz, aki egy szavazattal többet kapott, mint bármely más jelölt. A győztes „mindent visz”, a szavazatok egyszerű többségével viheti el a mandátumot. Ezért ebben a rendszerben az elveszett szavazatok száma igen nagy. A relatív többségi rendszerek altípusai a következők:

1) „Első befutó”, vagy „First-Past-The Post” rendszer

A legtöbb szavazatot kapott jelölt győz, függetlenül attól, hogy abszolút többséget szerzett-e. Ahol ezt a rendszert alkalmazzák, ott a választók egymandátumos választókörzetekben, az esetek többségében egyéni jelöltekre, s nem pártlistákra szavaznak.

Angliában az eredeti formájában alkalmazott relatív többségi formulához a kétpártrendszer és a stabil kormányzat társul. A választások egypárti kormányt eredményeznek, amelyen számonkérhetők a választási ígéretek, és folyamatosan érvényesül az erős ellenzéki kontroll. Ez a választási rendszer nem kedvez a kisebb pártoknak, nem ad módot önálló, hatékony képviseletükre, hanem a nagyobb pártokkal való kooperációra, vagy a nagy pártokba történő integrálódásra ösztönzi őket. Ugyanakkor a szélsőséges kis pártokat kiszorítja a parlamenti képviseletből. Az egyéni egymandátumos választókerületi rendszerben, – különösen az Egyesült Királyságban –, erős a képviselők választókerületi kötődése. A képviselők újraválasztásának fontos eleme, hogy a választók hogyan ítélik meg képviselőjük választókerületi tevékenységét

2) Többes, vagy blokkszavazás

A blokkszavazást többmandátumos választókörzetekben alkalmazzák. A választóknak annyi szavazata van, ahány képviselőjelöltet választhatnak az adott körzetben, de szabadon döntik el, hogy hány jelöltre szavaznak. Vagyis: ha egy választókörzetben 3 képviselő választható, akkor mindenki három jelölt nevét jelölheti meg a szavazólapon (de ha csak egy, vagy két jelöltet választ, azt is megteheti). Azok a jelöltek nyernek, akik a legtöbb szavazatot kapják. Többnyire egyéni jelöltek indulnak.

3) Többes, vagy blokkszavazás pártokra

Többmandátumos választókörzetekben alkalmazzák. A választóknak egy szavazata van, és pártlistákra szavaznak, nem egyéni jelöltekre. A legtöbb szavazatot kapott párt teljes képviselőjelölt listája tölti be az összes helyet a többmandátumos választókerületben.

Abszolút többségi rendszerek

Az abszolút többségi rendszerben az a jelölt szerzi meg a mandátumot, aki a szavazatok több mint 50%-át megkapta. Két altípus alakult ki: a kétfordulós rendszer, és az alternatív szavazat elnevezésű rendszer.

4) A kétfordulós rendszer

Ez a rendszer lényegesnek tartja, hogy a jelölt megszerezze a szavazatok több mint felét, ami az első fordulóban a jelöltek nagy száma miatt csak ritkán fordul elő; így az első forduló – gyakorlatilag – egyfajta előzetes kiválasztás szerepét tölti be. Tehát az abszolút többségi rendszerben csak az a jelölt juthat mandátumhoz az első fordulóban, aki a szavazatok több mint felét megszerezte. Ha nem volt ilyen jelölt, akkor második fordulót kell tartani, és ilyenkor már a relatív többség is elegendő a győzelemhez. A második fordulóba azok a jelöltek kerülhetnek, akik a szavazatok meghatározott – a törvény által megállapított – százalékát megszerezték. Az újabb forduló lehetőséget ad politikai szövetségek kötésére, egymás javára történő visszalépésekre, a politikai erők kétpólusú koncentrálására.

A kétfordulós rendszernek olyan változata is van, ahol a győzelemhez a második fordulóban is megkívánják az abszolút többséget. Ebben az esetben a második fordulóban csak az a két jelölt indulhat, akik az első fordulóban a legtöbb szavazatot kapták. Ezt a változatot inkább köztársasági elnök választásánál alkalmazzák (pl. Franciaország).

5) Az alternatív szavazat

Az alternatív szavazat elnevezésű formula az abszolút többségi rendszer másik formája, ahol az abszolút többség biztosítására nincs szükség második fordulóra, hanem a mandátum sorsa egy fordulóban dől el. Az egyéni választókerületben a választópolgárok a szavazáskor preferencia-sorrendet állítanak fel. Ha nincs olyan jelölt, aki az első számolásnál elérte az abszolút többséget, akkor az a jelölt, aki a legkevesebb szavazatot kapta, kiesik, és a nála szereplő második preferenciákat elosztják a többi, még versenyben lévő jelölt között. Ezt az eljárást addig folytatják, amíg egy jelölt eléri a szavazatok több mint 50%-át, és ezzel elnyeri a mandátumot. Ezt a rendszert alkalmazzák Ausztráliában és az ír elnökválasztásnál. A pártok gyakran politikai felhívásokat intéznek választóikhoz a preferencia-sorrendet illetően.

Arányos választási rendszerek:

A többségi rendszerekhez hasonlóan az arányos választási rendszereknek is két alaptípusa (és számos kombinációja) jött létre. Az arányos rendszer tipikus formája a pártlistás választás, de arányos képviselet megvalósítható személyek közötti választással is.

6) Személyek közötti választás

Az egyik a – korábban keletkezett és ritkán alkalmazott – „szavazatátruházó” rendszer (STV: Single Transferable Vote), amelynek lényege, hogy személyek közötti választással valósítja meg az arányos képviseletet. Ez úgy történik, hogy az egy szavazattal rendelkező választópolgár kiválasztja azt a jelöltet, akit képviselőjének szeretne tudni. Azonban arra az eshetőségre számítva, ha mégsem az általa kiválasztott személy lenne a képviselő, megjelöli, hogy másod-, harmad-, vagy negyedsorban (addig folytatva a sort, ahány mandátum a választókerületben van) kit fogadna el szívesebben képviselőnek. Bár e rendszer a személyek közötti választásra épül, a gyakorlatban ezek a személyek a különböző pártok jelöltjei. Tehát alapvetően a pártok közötti választást szolgálja; sőt, a pártok gyakran instrukciókat is adnak a választóknak, hogy – a leendő koalíciós partnereikre tekintettel – milyen sorrendet alakítsanak ki a jelöltek között. Ma Írországban alkalmazzák e választási rendszert.

7) A listás szavazás- pártlistás rendszer

A másik – Európában sokkal inkább elterjedt – típusa az arányos rendszereknek a listás választás. Eredeti formájában hangsúlyozottan kifejezésre jutott, hogy nem a jelöltek, hanem a pártok közötti választásra szolgál. Az ún. zártlistás rendszerben a pártok választják ki a jelölteket, a listán meghatározzák a jelöltek sorrendjét, amely egyben a mandátumszerzés esélysorrendje is, mert a választók nem módosíthatják azt. A jelöltek a mandátumot kizárólag a párt által felállított sorrend alapján szerzik meg; a pártok számára ez biztosítja vezetőik biztos bejutását a parlamentbe. Nyitott, vagy „szabad lista” esetén a választók egyéni preferenciájuk megjelölésével befolyásolhatják a jelöltek sorrendjét. A pártok túlzott szaporodása és főként a kis pártok „döntőbírói” szerepének megakadályozására a legtöbb országban bevezették azt a szabályt, amely a pártoktól megköveteli a szavazatok egy meghatározott (leggyakrabban 3-5) százalékának elérését ahhoz, hogy a képviselői helyek elosztásában a pártok egyáltalán részt vehessenek. A választási küszöb bevezetésével – és más kifinomultabb szavazatelosztási módszerekkel – a legkisebb pártokat kizárják a politikai döntésekből, illetve egyesülésre kényszerítik őket.

A vegyes választási rendszer:

Vegyes választási rendszer akkor jön létre, ha a két alaptípust – a többségi, illetve az arányos választási rendszert – valamilyen kombinációban együtt alkalmazzák. Azaz mindkét módon az egyes rendszerek saját szabályainak megfelelően mandátumot lehet szerezni az adott választás alkalmával. A vegyes rendszerek két altípusa a kombinált, arányos és a párhuzamos rendszer.

8) Kombinált, arányos rendszer

A választóknak két szavazata van, és két eltérő rendszer szerint választják meg képviselőiket. Az egyik szavazat pártlistára, a másik pedig egyéni jelöltekre adható le. Vagyis, a parlamenti helyek egy részét a pártlistás (arányos) rendszer, másik részét a többségi rendszer szabályai szerint lehet megszerezni. Ez a rendszer képes parlamenti helyeket adni az arányos képviselet által azoknak a pártoknak, amelyek a többségi választásokon a választópolgárok szavazatainak jó hányadát megszerezték, azonban nem tudtak mandátumot nyerni.

9) Párhuzamos rendszer

Ebben a rendszerben a mandátumok egy részét többségi, más részét arányos rendszerben lehet megszerezni, kompenzációs mechanizmus nélkül.

A többségi, arányos és vegyes választási rendszerekbe nem sorolhatóak az alábbi típusok:

10) Egyszeri nem átruházható szavazati rendszer

Olyan többmandátumos választókerületekben alkalmazzák, ahol csupán egyetlen szavazattal rendelkeznek a szavazók. A legtöbb szavazatot gyűjtő jelöltek győznek. A választók többnyire egyéni jelöltekre szavaznak, nem pártlistákra.

11) Korlátozott szavazat

Többmandátumos választókerületben alkalmazzák. A szavazók több, a szavazólapon szereplő jelöltre is szavazhatnak azonban leadható szavazatuk száma mindig kevesebb, mint a betöltendő helyek száma. A legtöbb szavazatot kapó jelöltek kerülnek megválasztásra.


***