enru
Választási tankönyv
2006-12-13 11:59:05
VII. Európai Parlamenti választások
Az Európai Parlament a mai napig a világ egyetlen közvetlenül választott nemzetközi parlamenti testülete, amely az állampolgárok érdekeinek közösségi szintű képviseletét látja el. Az alábbiakban az Európai Parlament történetéről, működéséről, jogköréről, valamint az európai parlamenti választásokról olvasható rövid áttekintés.

Az Európai Parlamentnek (továbbiakban EP) eredetileg csak tanácsadó-konzultatív szerepe volt, de jelentősége az Unió működésében fokozatosan nő. Az Európai Parlament a nemzeti parlamentekhez hasonló struktúrában működik. Elnökét a képviselők titkos szavazással két és félévente választják. Az Európa Parlamentnek 20 bizottsága van, amelyek az Unió hatáskörébe tartozó területekkel foglalkoznak. Az EP hivatalos székhelye Strasbourg, itt tartják a havi egy hetes plenáris üléseket. A havi ülések közötti állandó szakbizottsági munkában, ill. a politikai csoportok ülésezésében fontos szerepet kapott Brüsszel, míg a közel hatezer fős hivatali apparátus székhelye Luxembourg. Itt működik a Parlament főtitkársága is.
Az Európai Parlamentben az Európai Unió minden hivatalos nyelve munkanyelv. Így ott minden képviselő saját anyanyelvén szólalhat fel. A hivatalosan használt nyelvek száma jelenleg 20.

Egy kis történelem
Az EP elődje az 1952-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség Szerződése által létrehozott Montánunió közgyűlése volt, amelynek tagjait a nemzeti parlamentek delegálták. A közgyűlés az Európai Parlament nevet 1962-ben vette fel, de akkor még csak vitafórumként működött. Az EP szerepe, jelentősége megnőtt, miután egy 1970-es döntés értelmében a közösségi költségvetést már nemcsak megvitatták a képviselők, hanem azt a parlamentnek jóvá is kellett hagynia. De az EP még ekkor sem hozhatott törvényeket, és nem gyakorolt olyan jellegű hatalmat, mint más nemzeti parlamentek. Mégis azáltal, hogy az európai közösség pénzügyeibe beleszólást nyert, már tényleges döntési helyzetbe jutott.
1979-től az EP tagjait már nem a nemzeti parlamentek delegálták, vagyis küldték, hanem a tagállamok polgárai közvetlenül választhatták meg. A parlament egyre jelentősebb befolyását az unió politikai rendszerében tovább erősítették azok a szerződések, amelyek alapján már társ-jogalkotói szerepet is betölthet (1986-os Egységes Európai Okmány, 1992-es Maastrichti Szerződés, 1997-es Amszterdami Szerződés, 2001-es Nizzai Szerződés). Az EP fejlődési üteme lassú, de egyértelmű irányba mutat; az Európai Unió politikáját egyre jobban meghatározó intézménnyé lesz az Európai Unió Tanácsa1 és az Európai Bizottság2 mellett.

Az EP az Amszterdami Szerződéssel ellenőrzési jogot vívott ki magának az Európai Bizottság munkája felett (amely az unió legfontosabb döntés-előkészítő fóruma), s ugyanakkor a bizottság elnökének és tagjainak kinevezése sem történhet meg a parlament jóváhagyása nélkül. Az EP szerepkörének kialakulása hosszú évekig tartott, míg végül a bizottság előkészítő munkája feletti ellenőrzést is gyakorolhatja. Az EP ennek ellenére még ma sem tekinthető a nemzeti parlamentek erejével rendelkező testületnek, bár 1987-től lépésről lépesre bővül hatásköre. Azonban az EP ma sem birtokol - a tagállami törvényhozó testületekhez hasonló - önálló jogalkotási hatáskört, mivel csak az Európai Tanáccsal közösen alkothat törvényeket. Mindenesetre az EP hatalmának növekedését mutatja, hogy egyre inkább kikerülhetetlen tényezővé válik az Európai Unió Tanácsa mellett.

EP szerepe a jelenlegi uniós döntéshozatalban
Az EP szerepét a következő kulcsszavakkal lehet leírni: véleményezés, konzultáció, együttdöntés, hozzájárulás, költségvetési és felügyeleti hatáskör.
Véleményezés, konzultáció lényege, hogy az eljárás során az EP a javaslat tartalmát megvitathatja, véleményét közölheti a többi szervvel, és azt vissza is utasíthatja. Jelentősége abban áll, hogy a Tanács további eljárásnak ez az előfeltétele. Jogi hatállyal ugyan nem bír, de a visszautasítás joga miatt nagy a politikai súlya.
Együttdöntés eljárása szerint az EP és a Tanács egyenrangú partnerként együttesen fogadja el a Bizottság által javasolt jogszabályokat. A végső döntés a Parlamenté. Az együttdöntési eljárást alkalmazzák a munkaerő szabad áramlása, a belső piac létrehozása, a kutatási és technológiai fejlesztés, a környezet, a fogyasztóvédelem, az oktatás, a kultúra és az egészségügy területén.
A Hozzájárulás értelmében a Parlament hozzájárulása szükséges az új tagállamok felvételéhez, a nemzetközi egyezmények megkötéséhez, a legfontosabb anyagi vonzatú kérdésekben, és az alapvető alkotmányos kérdésekben. A hozzájárulás megtagadása vétónak minősül.
Költségvetési hatáskör is az EP és a Tanács közt oszlik meg. A költségvetést a Parlament elnöke írja alá, de a Parlament néhány kérdésben csak javaslatot tehet (pl.: mezőgazdaság). A költségvetés elfogadásában vétójoga van
Felügyeleti hatáskör demokratikus kontrollt biztosít az összes közösségi intézkedés felett. Az EP ideiglenes vizsgálóbizottságokat állíthat fel, az Európai Bizottság kinevezését és felügyeletét is ellátja, bizalmatlansági indítványt nyújthat be. Továbbá, az EP véleményezi a soros elnökség féléves programtervét, s tájékoztatást kap az EU-csúcsok előkészítéséről, eredményeiről, jogalkotó elképzeléseiről is.

Az Európai Parlament képviselőinek választásáról
Az Európai Unió tagországai 1979 óta közvetlenül választják az EP képviselőit, helyi választási szabályoknak megfelelően. A választójog egységesítése, az egységes „európai választási rendszer” létrehozásának kérdése évtizedek óta napirenden van. A tagországok saját szisztémájuk alapján – a lakosságszámhoz viszonyítva – meghatározott számú képviselőt választanak. A képviselők mandátuma öt évre szól és nem az országuk, hanem a pártállásuknak megfelelő politikai frakciókba tömörülve dolgoznak, amelyeket az azonos politikai elveket valló pártok hoznak létre. Az Európai Unió minden polgára választhat és egyben választható is, abban az országban, amelyben a választások idején éppen lakik.

Az európai parlamenti választásokat nem maga az Európai Unió szervezi, hanem a tagállamok, melyek saját hatáskörben döntenek a választási folyamat egyes elemeivel kapcsolatban. A képviselőket arányos választással választják meg vagy regionális szinten (nevezetesen Belgiumban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban), vagy országos szinten (Ausztria, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg, stb.), vagy egy vegyes rendszer keretein belül (Németország). A tagállamok közül csak Máltán és ĺrországban nem a listás választási rendszert, hanem a „szavazatátruházó rendszert” alkalmazzák, ami az arányos választási rendszerek kevésbé elterjedt típusa.

***

Annak érdekében, hogy a nemzeti jognál erősebb európai jogalkotás ne a mi véleményünk nélkül menjen végbe, fontos, hogy részt vegyünk az EP választásokon. A fentiekben ismertetett jogköre miatt, az EP nem tekinthető üres vitafórumnak, hiszen sok esetben rajta múlik egy EU-jogszabály elfogadása, illetve elvetése.

Javaslatok az oktatáshoz:

• Végezzetek összehasonlítást a helyi, nemzeti és Európai Uniós választások részvételi adatairól, s beszéljétek meg : 
- mi történik, ha az emberek nem mennek el szavazni ? 
- miért kevésbé aktívak a választók a helyhatósági, és az Európai Uniós választásokon, mint a parlamenti választásokon?
• Keresd meg az Európai Unió Alapjogi Kartájának azon cikkeit, mely a demokratikus részvételre vonatkoznak (V. Melléklet)
(
http://ec.europa.eu/justice_home/unit/charte/index_en.html)

***

Tudtad, hogy a legkisebb EU tagállam, Málta 5 képviselőt, a legnagyobb tagállam, Németország 99 képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe?

Tudtad, hogy a legtöbb tagországban a választásokon való részvétel önkéntes, míg Belgiumban, Görögországban és Luxemburgban kötelező?

 

***

1 Az Európai Unió Tanácsa a tagállamok minisztereiből (vagy képviselőikből) áll. Időszakosan ülésezik Brüsszelben vagy Luxembourgban, hogy elfogadja a Közösségi jogszabályokat, gyakran az Európai Parlamenttel közösen az együttdöntési eljárásnak megfelelően. A Tanács soros elnöksége a tagállamok között hathavonta váltakozik. A Tanács összetétele a témának megfelelően alakul (pénzügy, mezőgazdaság, külügy, stb.).


2 Az Európai Bizottság kezdeményezi a közösségi jogszabályokat, működteti az európai közös politikákat, hajtja végre a költségvetést és gondoskodik a szerződések betartásáról. 20 független tagból áll. Az Európai Parlament jóváhagyásának függvényében 5 éves időtartamra választják, és az Európai Parlamentnek tartozik elszámolással.